Őzgidákat nevelünk

sipu_bambi_logo.jpg

Az elmúlt napokban 2 őzgida is érkezett Állatkertünkbe, s igen tanulságos mindkettejük sorsa. Az első eset egy bakgida, őt az úttestről szerette volna biztonságos helyre vinni a megtaláló, de sajnos puszta kézzel nyúlt hozzá. A másik gida egy suta, az ő lábát egy kaszálógép vágta le.
A bakot Bambinak neveztük el. Jól van, szépen fejlődik. A megtaláló tisztában volt azzal, hogy nem szabad hozzányúlni az árvának vélt gidákhoz, de mégis így tett. A gida az úttesten feküdt, ráadásul úgy látta, hogy a gida fel sem tud kelni, ettől a veszélyforrástól szerette volna megmenteni az állatot. Érthető, hogy egy ilyen helyzetben szeretnénk segíteni és elkerülhetetlen, hogy megfogjuk az állatot. Szerencsére nagyon kevés esetben igényel a gidák egészségi állapota emberi beavatkozást. Valószínűleg ez a gida is azért nem kelt fel, mert ilyen stresszes élethelyzetekben az a természetes reakció náluk, hogy szinte mozdulatlanul lapulva megvárják, amíg a veszély elhárul. Addig feltehetően nem is kelt volna fel, amíg az őzsuta vissza nem tér hozzá. A gidák megfogását – ha ez feltétlenül szükséges – mindenképp úgy kell megoldani, hogy a kezünkről ne vigyük át az állat testére a saját szagunkat. Erre a legegyszerűbb praktika az, ha bőségesen gyűjtünk füvet és egy jókora csomó közzé fogva visszük el a gidát biztonságosabb helyre. Bambi jelenleg is az anyjával lehetne, ha a megtaláló a fent leírt módon viszi őt arrébb. Mivel közvetlenül érintkezett az állatka szőrzetével, így nem volt más lehetőség, befogadtuk Bambit.
Sipu, a csonkolt lábú kis suta esete egyszerre felkavaró és szívet melengető. Perkátáról, tőlünk 140 kilométerről érkezett hozzánk a hívás. Egy kétségbeesett hölgy kért bennünket arra, hogy fogadjunk be egy levágott lábú őzikét. A balesetet nem a bejelentő okozta, de jószándékból – és mivel megfelelő gyakorlattal is rendelkezik ezen a téren – elvállalta a gidát és azt, hogy mentőhelyet keres számára. Ezúton is köszönjük a bizalmat, megtisztelő számunkra, hogy egy ilyen nagy távolságra lévő állatkertbe történő szállításért sem sajnált időt és energiát. Sipu bal hátsó lábát a combcsontnál vágta le a kasza. Anyukája és testvére el tudott menekülni, ő sajnos nem. A traktoros már túl későn vette észre őt. Jelenleg ő is élénk, szépen táplálkozik és gyakorta fel is áll, ami igen biztató. Egy helyreállító műtét azonban vár még rá, csak ezután bízhatunk abban, hogy 3 lábbal ugyan, de fel tud épülni. Ha minden rendben lesz, Sipu nálunk marad és Monty mellett alakítunk ki számára egy takaros kis kifutót. Sipunál is elkerülhetetlen volt a mentés, másképp elpusztult volna. Az ő esetével viszont a gazdálkodók figyelmét szeretnénk felhívni a körültekintő kaszálás alkalmazására. A védőlánc használata és a megfelelő sebesség betartása jelentősen megnövelheti a dús növényzetben (gyep, lucerna stb.) meglapuló őzgidák és más állatok túlélési esélyeit. Mivel Sipu nőstény (suta), természetéből fakadóan szelíddé nevelhető, így reményeink szerint sokszor találkozhattok majd vele gondozóink társaságában, állatbemutatók alkalmával is. Szurkoljatok neki!